Várni III.
Most már úgy várok rád,
hogy az ágyamban fekszel.
Furcsa. Igen.
Megettétek a bablevest,
a sült sündisznókat,
az ananászmártást,
a raffaelót is, amit hoztál.
Ágyba dugtam réglátott
barátosnémat, a lányomat,
végre magadra ránthatnál
a maradék szabad ágyon
fekve a konyhai vágyon.
De megint elaludtál,
és alvó embert nem bántunk –
háziszabály.
Ha már így alakult megint,
talán én is ehetnék valamit
így éjfél után tíz perccel,
de most már minek?
Holnap is van nap.
Egyébként is.
Jobban nyomaszt, hogy ma sem
mentem el a papírboltba,
holott négy nap múlva kezdődik
az iskola.
Nem vettem meg a füzeteket ma sem,
nem próbálta fel a tavalyi
tornacipőt a gyerek ma sem,
nem tettem be a mosógépbe
a szennyes ruhákat ma sem,
nem lettem megbaszva ma sem.