várok egy sorsjegyre
esélyem kalkulált nulla
ázott őszi levél, ha hull a
tocsogó sárga sárba
egy szeptember illatú hulla
a gyerekkor vára vagyok
mára romos, drága
lehetnék játék
min agysejtek serege buzog
majd mosolyban kipattanó megfejtés
egy vidámka dobbanás
az életedben, s ha tovább
nem is tudok és jutok
te fuss!
lehetnék szép valami
amin megakadsz, leragadsz
egy dalocska, egy szerelmes vers
amit aztán összekeversz
valami, valaki mással
s én csak mosolygok
a titok dőre őre
tetszik-e a karakter?
hát… egyelőre
várok egy sorsjegyre
a mélyben sötétkék élmény
ijesztő póklábak vékony árnyéka
s az üvegfalon túlról belép a
világot kalapba zsúfoló bűvész…
hol vagy határ?
párhuzamos szálam béna
állj! állj!
a visszhang késő sziréna
de túl nagyok a szavak
s az ember kicsi
lehetnék minden, de
nem voltam ott…
nem voltam ott
mikor kettétört a nimfa
csak a tó tükre vagyok
mibe egyik fele néz
szemed körül csak lehetnék karika
mikor nyílik a hajnal
öleljelek épp