Volt egy ember, aki egykor sokat jelentett.
Szívemben mély sebet ejtett.
Hiánya megfojtott, csak úgy mint a veszte.
Egyszer mindennek vége lesz, az élet bekebelezte.
Erősen küzd, a végsőkig elmegy.
Nyilak a hátba, ő mégsem ismer vesztet.
Gyönyörű mosolya, mindent elárul.
Ó bárcsak ismernélek, te makacs király úr.
Nem mutatod a fájdalmat, csak a kedvességet.
Az érzelmek tengerébe elveszve vélek.
Talán egyszer, majd helyreáll minden.
Pontok leszünk majd az ég kék tengerében.