Mű-tőben született, Mű-faj lepte el a Földet,
Mű-gumival, Mű-mellel, Mű-élvezettel keletkezett,
S jó, ha marad utána Mű-emléke, vagy Mű-tárgya,
Ha körülötte a Mű-fűre jut elég Mű-trágya.
Ha nő; jő a Mű-szempilla, Mű-köröm,
Mű-bőr, Mű-jég, Mű-korcsolya, mily öröm!
Ha pedig férfi; Mű-ugró, Mű-repülő lesz ő,
S Mű-egyetem után Mű-nője lesz, s Mű-haja nő.
Mű-anyag, Mű-bőr, Mű-szerek,
Ha van egy kocsija, az Mű-remek,
De az arabnak nem kell Mű-benzin,
Csak Mű-gyémánt, Mű-út, és Müezzin,
Mű-fajában a Mű-vész mindenkit elbűvöl,
Remek-Mű lesz így a Műből,
Vagy csak Mű-vészt gerjeszt csokorban,
Ha Szín-Mű következik a Mű-sorban?
Mű-remeket Mű-teremben élvez a Mű-kedvelő.
S a Mű-gyűjtő a Mű-alkotáshoz hű Mű-kereskedő.
A Mű-kincshez Mű-velt fő kell és Mű-veltség,
A Mű-vésztelep, Mű-virág, Mű-zene csak kellék.
Mű-téti Mű-veleteket végez az orvos,
A Mű-veséhez újabb beteg áll a sorhoz.
Mű-vért pumpál Mű-érbe a nővér,
Mű-fogsorral rág mind’ sovány és kövér.
Mű-csarnokban mű-lovarnő lovagol,
Mű-nyálat csorgat a kalandor,
Mű-nyúl után nyargal az agár,
S Mű-lábbal jár a veterán.
Mű-bútort készít a kéz-műves,
Mű-kővel fed a kő-műves,
Mű-szakban dolgozik a szaki,
S a Mű-helyben a Mű-vezető Mű-szaki.
Mű-velő a jó szakács,
Mű-köd már az időjárás,
Mű-holdra néz a költő, s nem vitás,
Ez a vers nem lehetett mű-fordítás!
„mű-fordítás” nem, de lett belőle jó kis „Mű-remek” 🙂