Kapkodás

Összes megtekintés: 25 

Kapkodás

Cikázik elmém ,mint viharos égen a villámcsapás…
ha lenne múltbéli velős utazás,
a jót ,a szépet, palackba zárva,
bedobnám az óceánba,
utánam csak az maradna,
s ha valaki megtalálja,
mit zsákmányként tőlem elorozna,
megtudná, nem kincset rejteget,
hogy létem nem volt teljes,
csak annak tűnt ,mintha érték volna…

Lapos gondolatok a mindennapok,
lótás-futás a semmibe…
az össze-,a külön-,meg a vissza
fogalmait már nem rakom serpenyőbe.
a világ kapkodása ,mint ragály,
lett éltem tartozéka, kísérője.
olyan vagyok, mint cséplőgép alul a pelyva,
vagy fölszedik, vagy beszántják,
vagy a forgószél elfújja!
De a palackot valaki megtalálja?

2020 Bordány

“Kapkodás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Gugi!
    Jó lenne, ha valaki megtalálná azt a palackot…
    Verseid olvasgatva az a gondolatom támadt, hogy mikor foglalod már őket egy kötetbe? Az lehetne az a óceánba dobott palack. Hidd el sokan meg akarnák találni (olvasni).
    “Szeretem” versek ezek. Én addig itt gyönyörködöm bennük.
    Üdv.: Melinda

Szólj hozzá!