Az évek során

Összes megtekintés: 9 

-Az évek során-

Vettem egy mély levegőt és egyből megkönnyebbültem,
Mire a végére értem legalábbis azt hittem.
Akkor még több voltam legalábbis azzá lettem, még nem értettem,
Most már tudom, hogy abból ami igazán számít csak még kevesebb lettem.

Amikor először tapasztaltam, még bennem volt a vak bizalom általi feltétlen elfogadás,
Úgyhogy megéltem, sokat mégis keveset de eleget, hogy máshogy lássak, gondoltam ez megoldás.

Be vallom, arra ment ki a játék mégha vicces is talán, hogy megőrizzem ártatlan részét torzuló lelkemnek,
Nem sikerült felkészülni mert az életre nem is lehet, mindenki másképp fogja megélni, eltérő az útja minden embernek,

Aztán végleg elfogyott az ihlet,
Nem hiszek már több tündér mesében.
A felnőtté válás nem kímél minket,
És ha nincs miért, úgy nem hiszünk a reményben.

Az egész történetben mármint az enyémben,
Talán a legszebb, hogy nem sírok már ha fáj, csak elmosolyodok.
Megtanultam együtt élni rengeteg érzéssel ebben az életben,
Egyre kevésbé vágyom már érezni vagy egyáltalán vágyni ahogy tanulok.

Megtanulom azt is egyszer biztos, hogy mit éri meg érezni,
Addig viszont jobb híján jobb lesz, inger nélkül létezni.

Szólj hozzá!