Az őszben élek

Összes megtekintés: 32 

Az őszben élek

Az őszben élek, még abban szemlélek,
látom a színeket, melyekben lélek:
az ég kékjét, és fűn a dús harmatot,
vagy a tarkán aláhulló falombot.

Még oly lágyan simogat a napsugár,
érintésével kedvesen körbezár,
de már érzem, hogy a hideg tél közel,
az élet lassan a végéhez ér el.

Földbe visszatér, elhull, mint falevél,
emléke talán még egy ideig él,
egyre fakul az egykor oly élénk kép,
majdan eltűnik nyomtalanul végképp.

“Az őszben élek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Szólj hozzá!