Emléktöredékek

Összes megtekintés: 17 

Emléktöredékek!

Álmomban sétálok a váci Duna parton,
Boldog vagyok ,úgy érzem ,itt vagyok otthon.
Lesétálok, lassan, egészen a ligetig,
A madárkák az úton, a magokat csipegetik.
Most minden olyan más, de mégis a régi.
Olyan nagyon jó itt, a múltat megint átélni.
Pokol sziget is, pont olyan mint régen.
A felhők is olyan szépek fenn az égen!
A Püspöki Palota hatalmas kertjében.
Az ősi fák ,növényzet pompázik a szélben,
Már a ligetnél járok, ide fűz sok emlék.
Mennyit sétáltunk itt, diákként nemrég.
Talán 60 év csak ,hogy itt hancúroztunk,
Egymással évődve labdáztunk ,daloltunk
Emlékére lassan tüdömben, elfogy a levegő.
A liget a régi s szívemen egy nagy kő,
Mely emlékek hatására gördül lefele,
Szinte egész lelkem, testem sajog bele.
Látom magam, mint régen kislányt
Ki boldogan ragyog, kórusban az énekszó
Hallik, s közben szólnak a harangok!
Szeretem ezt a várost, itt lettem nagy lányka,
S itt jártam boldogan a balettiskolába.
Itt lettem szerelmes és itt csalódtam nagyot!
De ez a város a szívemben, örök nyomot hagyott!

Mudrony Alojzia

“Emléktöredékek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "A liget a régi s szívemen egy nagy kő,
    Mely emlékek hatására gördül lefele,
    Szinte egész lelkem, testem sajog bele."

    Kedves, szép emlékező soraid szeretettel olvastam.

    Rita(f)

Szólj hozzá!