Összes megtekintés: 98
Lilaakácokat fúj a szél,
s a faágon egy madárka üldögél.
Napsugár lágyan simogatja,
nem is hederít ő a panaszkódokra.
Csak a napsugarat csodálja,
mily melegen süt ma le rája.
S az ég, mint a legszebb tenger,
felnézel és táncra hergel.
Csodálkozva lesi, ámuldozva,
vajon tényleg ő lenne elkábulva?
Magába szívja minden sugarát,
érzi az akác méz édes illatát.
Nem kellenek ide drága tárgyak.
Elég a nap hisz Isten megáldja!
Nyugalom lüktet az ereiben,
szelíd szép szíve szaporán libben.