Csak a most

Összes megtekintés: 31 

Csak a most

A pillanatra hajtom le fejemet,
Körben állnak az emberek.
Minden idő egy: a jelen,
Ebben hordozom szekeremet.
Megfogja a szél kezemet,
S egy fa koronájára reppenek.
Minden elszárad, az ecsetem,
A semmit így lefestem.
Melyben elbújik a most szőttese.

Székesfehérvár, 2020. december 2.

“Csak a most” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!