A költészet (napjára)

Összes megtekintés: 34 

Az nem baj, hogy sokan írnak,
sok szép gondolat születik,
ki örömet oszt, mások sírnak,
s az élet értelmét keresik.

Csak azt ne gondold,egy -két verstől
már tiéd lett a Parnasszus,
babérkoszorút képzelsz fejedre,
örök dicsőség neked a “juss”…

Aztán mégis, teli hibával
-Helyesírás istene el ne hagyj!-
jelenik meg némely versed,
kicsire nem ad az, aki nagy…

Nagy költő lehetsz még persze,
ha van mondandód, s van hited,
s ha a játékot már más megnyerte,
attól még lehet a te versed ékesebb.

Ne add alább! A tudásodnak
a legjavát, s szíved tedd bele,
mert szív nélkül a versed üres,
s elveszik a gondolat is vele…

Nem a költő, nem a hírnév,
Maga a költészet a csoda,
Szeresd a világot, tiszteld az embert,
S legjobb tudásod add oda…

Ó, Költészet,a mai napon
téged dicsérjen minden dal,
az igaz költő a lelkét adja,
ki veled él, Költészet, és érted hal…

“A költészet (napjára)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!