Elgurult évek

Összes megtekintés: 60 

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek,
szakadt láncról, úgy gurultak éveim
szerteszét. Lám, talán el is enyésznek,
és nem lesznek maradásra érveim.

Szerettem őket, egyenként mindahányt,
évtizedes emlékek fűzték egybe,
keményet, nehezet, szépet, valahányt,
illeszkedtek e szerkezetbe, rendbe.

Nőtt a sor évről-évre, majd elszakadt,
összeszedni mindet újra nem lehet,
az idő megy, halad, oly gyorsan szalad,
az emlék csupán, mely megmaradt nekem.

“Elgurult évek” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Kiváló hasonlat az éveket a leguruló gyöngyszemekhez hasonlítani. Tetszéssel olvastam a versed! Szeretettel: Éva

  2. Kedves Rita, éveinkkel együtt emlékeink is szaporodnak.
    A kevésbé fontosat időközben elfeledjük, de így van rendjén.
    Szeretettel olvastam versedet: Kata

  3. Kedves Rita!

    Az idő múlásáról írt versed nagyon tetszik! Gratulálok!
    “Mint a gyöngyök, amikor leperegnek,
    szakadt láncról, úgy gurultak éveim
    szerteszét.”

    Szeretettel: Noémi💐

  4. Kedves Rita!

    Tökéletes megfogalmazása a múló időnek, anélkül, hogy szenvelegne. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!