A legközépsőbb királyfi balladája

Összes megtekintés: 28 

A királynak volt hét fia
Mind délceg dalia
A középső, a negyedik
Ervin, vagy Erik
Anyja sem tudta, melyik
Nem gondolta, hogy megéneklik
Gyereknek felnőtt, felnőttnek gyerek
Átlátszó volt, mint az üveg
Nem volt érdekes hobbija
Sem szőke loknija
Nem volt nagyon sármos
Inkább pattanásos
Olvasgatott a sarokban
Nem is látták naphosszat
Ervin (vagy Erik) gondolt egyet
Megelégedve az udvari kényelmet
Nagy tervet kreált
Szülei elé állt
Elmegyek, szerencsét próbálok
Megmentem a világot
Feltalálok valami gépet
Amitől boldogak a népek
Vagy festek hatalmas vásznat
Álmoktól sűrű vitorlákat
Vagy mesélek igaz meséket
Melyektől szebb az élet
Vagy hajós kapitány leszek
Füstölgő mozdonyt vezetek
Mondta, mondta nekihevülve
Bátor tervét ecsetelve
Apja felnézett a napilapból
Hogy középső fia mit szólt
Menj csak, fiam, persze
Csak a várkaput csukd be
Könnyedén legyintett
És folytatta a vezércikket
Nem is várta, hogy felelnek
Elindult a jámbor herceg
Mit mond? – kérdezte az anyja
Ki megébredt egy pillanatra
Talán megy valahova
Nem figyeltem oda
Nem fontos, drágám
Rántott egyet a vállán.

“A legközépsőbb királyfi balladája” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!