Anyák napja reggelén…

Összes megtekintés: 84 

Anyák napja reggelén,
eljöttem hozzád jó Anyám,
közös emlékeinkből
kötöttem a bokrétám.

Kinyitottam szívem
titkos ajtaját,
itt őrzöm elrejtve
a sok szép pillanatot,
melyek születésemtől fogva,
kettőnk titka volt.

Újra felidézem
mosolygó szemed,
mikor vigyáztad
apró lépteimet…
finom anya illatod,
féltőn ölelő karod,
kedves hangodat,
jóra intő szavadat…

Jaj, Anya!
Ugye te is látod?
Szépséges csokrom
hidegtől zúzmarás,
melyben lassan eltűnik
a szépséges varázs.
Szívem titkos ajtaja
lassan becsukódik,
kereslek mindenütt,
de már nem vagy itt.

Csendes temetőben,
sírkövednél állok,
szomorúan nézem
az apró gyertyalángot.
Hiányzol Anya!

“Anyák napja reggelén…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Kata! Érzem, a közös emlékeitekből kötött bokréta
    sosem hervad el. Nagyon SZÉP Anyák napi versednél
    szeretetem jelét hagyom.
    Mária

Szólj hozzá!