Idill

Összes megtekintés: 68 

Csendesen csordogál kis patak,
látom, ahogy Nap fürdik benne,
kavicsok csillognak alatta,
úgy tűnik, mint ha gyémánt lenne.

Egy béka brekeg a közelben,
figyelmesen figyelem némán,
szitakötő ül egy levélen,
amott pacsirta dalol a fán.

Csodás e táj és a nyugalom,
lám béke költözött szívembe,
ébred, éled természet, vágyom
vissza mindig a lágy ölébe.

Pezsdül, zsong és zendül a tavasz,
virágok illata bódító,
szépsége, üdesége maraszt,
hittel hirdetem megindító.

“Idill” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Rita kedves, idehoztad nekem a tavaszi kertem, ahova már nagyon vágyom, és ha kicsit jobb idő lesz, indulok is.
    Patak, béka, pacsirta… mindez a rég nem látott kertemet idézi, és a béke, megnyugvás érzése is ismerős, magam előtt látom a rózsáimat, a szőlőlugast, a kerti tavamat, és kicsit távolabb a Vértes hegyvonulatát… Köszönöm Neked!
    Üdv: Erzsi

Szólj hozzá!