A szavak temploma

Összes megtekintés: 76 

A szavak temploma

Céltáblaként, mikor homlokon
csókol a múzsa – nem tudom
a poklot járjam, nőjön fekete
gonosz szárnyam, vagy írjak
ibolyakék ártatlan mesét,
melyben holdfény szonáta
kíséri hercegét.
Szedjem csokorba talán,
a rét minden virágát,
vagy tiszta szűzies szívek,
csókra vágyó – szerelmes vágyát.
Pellengérre állíthatom
a múlt minden királyát,
az arctalan, korrupt világ,
mindent elsöprő hatalom vágyát.
Kavarhatok vihart –
esővel vagy hóval,
tajtékzó hullámok közt,
édes szirén szóval.
Hozhatok megnyugvást,
harsány nevetést, vagy szelíd
hangtalan imával segítem a feledést.
Hozhatok csodát – csillagok tüzét,
fényévnyi távolságból, bolygók üzenetét.
Hozhatok jövőt, vakhitet, reményt,
hogy soha ne veszíts ember csatát…
így tárom ki szívem nektek –
a szavak templomát.

Cobblah Ilona

“A szavak temploma” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon szép, és nagyon őszinte hitvallás kedves Ilona!
    Igen, minden általad felsorolt módra és témára igényt tartunk mi, az olvasók, az olvasóid, mert csak a szívvel megírt versek, gondolatok hitelesek, reményt nyújtók, a többi csak ámítás, csűrés-csavarás, “a szavak templomát” csak őszinte és jószándékú költő , szívvel megírt verse tárhatja ki előttünk. Szeretettel gratulálok:
    Erzsi

Szólj hozzá!