Egy álom üzenete

Összes megtekintés: 46 

Sétálok a part felé,
csodálom a Balatont.
Hallgatok rovar zenét,
a testemet vakarom.

Az út mentén a nyárfa
kellemes árnyékot ad.
Rajta ül naptól kába,
és éhes seregélyhad.

A mólóról lenézve
a víz most egész tiszta.
Lelátok fél méterre,
a szélcsend is a titka.

Segített a sok eső,
megszűrte a sűrű nád.
Nem kavarta fürdőző,
beugrok, és úszok már.

Szomszéd mólón horgász ül,
homlokán izzadságcsepp.
Teste nagyon felhevül,
vízbe azért mégse megy.

Nem úgy, mint a vadkacsák,
berepülnek a tóba,
nyomukat meg otthagyják,
mert tisztaságra tojnak.

Távolban sirály figyel,
főleg felszíni halat.
Ha elkapja csőrivel,
még ficánkol a falat.

Hattyú tollászkodik
kecses nyakát fordítva,
amott suhan egy ladik,
benne a vén Matula.

Túloldalon pelikán
éberen őriz gátat.
Kenuzik a mohikán,
csak utolsónak láttam.

Pedig tanú állítja,
hogy igyekezett nagyon.
Szavát meg nem másítja,
hát ezért lőnék agyon.

Közben feltámad a szél,
a víz fodrozódni kezd.
Jó úszó ettől nem fél,
karjával tovább evez.

Hullámzik a Balaton,
szembefordulok velük.
A part mentén haladok,
fülembe vízcsepp kerül.

Kiáltást nem hallottam,
elsuhan egy vitorlás,
így megfordulok gyorsan,
közel járt a nagy kaszás.

Nem is igen figyeltem,
eltakarta a nádas.
A vizet majd lenyeltem,
onnan jött, hol nem vártam.

Oldalán egy szívecske,
jelenti, hogy szeretem.
Tárgya pedig kifestve,
mosolygott rám kedvesen.

Mivel majdnem bajt hozott,
mint sok nem várt szerelem,
frissen szerzett és kopott
emlékeim rendezem.

Lehűtjük heves testünk
boldogság hűs vízében.
Közben észre sem vesszük,
majd megöl a szerelem.

Úszunk hullámmal szembe
az érzelmek tengerén.
Forduljunk jó ütemben,
életeket menthetnénk.

Szólj hozzá!