Repcetánc

Összes megtekintés: 24 

A Tavasz sárga virágot gyűjt csokorba,
nézi a Nap, ablakából kihajolva.
Lent repcesor táncol, vidáman hajladoz’,
mint arany-fátyolos tündérsokadalom.

Méhraj döngicsél a mézszagú szirmokon,
ringó szárak között a szél puhán oson,
madárraj rebben fel, széttörve a csendet,
néma áhítatból ébresztve a lelket.

Egy kocsi zörög át az út mosott gödrén,
bajszos gazda rajta, lova, maga is, vén,
füstöt ereget ezeréves pipája,
A földszag idevonzza, látni kívánja.

Szippant az ismerős illatból nagyokat,
kuncog, ‘míg emlékei között lapozgat,
‘s, hogy az aranyló mezőn megpihen szeme,
imát mormol, az égre fut tekintete.

“Repcetánc” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Nagyon szép életképet varázsoltál elénk remek formában. Gratulálok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!