Elalèltál. Hunyt szemed pőre álma
Szomorrá ölte bennem a vágyat.
Ölelnèlek most. Öleltelek volna,
Ha sorsunk utunkat szét nem szórja.
Táplálni adtam volna gyenge testem.
Bőröd illatát el nem eresztem.
De hordja, elcseni tőlem zord idő,
Rőtveres köpenyű halottvivő
Ölt önmagára közönyruhát.
Lélek jár ma haláltusát.
Több nem jöhet, látni vágylak.
Selyem ruhád, puha vásznad,
Ajkad rózsaszín párnája,
Oh, bár èrinthetnèm mèg!
Magányom alányom,
Járok parázson,
Elfogy a szó,
Hol vagy, jó
Fiam
Szólj!
“Nyoszolyádnál” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm, hogy olvastad ès visszhangra lelt benned.
Csodálatos versed mélyen Megérintett. ❤️
Fájdalmas sorok. Együttérzéssel olvastam.
Szeretettel: Rita💐