Csoda

A bìborszìnben ùszò öreg hold,
az èjjelente nyìlò viràg,
a tenyèrre szàllò pillangò
Vagy a nèma harag.
Csoda,
mely èrthetetlen, mègis valòs,
Gyönyörű ès megmagyaràzhatatlan.
Leàny mèhèben az èlet,
Iskolaèves emlèkek,
Levegő, ami megfogahatatlan.
Egy öltő szerelem, mi leirhatatlan.
Csoda, az unokàkat buzgò szìvvel vàrni,
Teraszon fahèjillatban szunyòkàlni,
Ősz tincseket összefonni,
Majd egy èjjel karosszèkben elköszönni.
Ott, a bìborszìnű öreg hold alatt,
Ahol az èji viràgok nyìlanak
S megpihen a tenyèren egy pillangò
S èlnèmul minden gondolat,
Nincs harag.
Csak csoda marad.
Nagy Alexandra
2022. 07.15
Budapest

“Csoda” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!