Új Anyegin

A századunkra dőlt a gőg, s az ármány,
alatta fuldokolva sír a vágy,
repülne, ám de már taposva szárnyán
vonul ma háborúba mindahány.

Kivetkezett a béke köntöséből,
ledobta és a vértbe öltözött,
erőre megkeményedett dühétől
üvöltözött a harcmező fölött.

A józan észt az ordasokra hagyta,
s perelte vissza ősi földjeit,
amerre járt, fivéri vért itatva,
ma rettegést, konok dühöt terít.

Vajon mi lenne most, ha Puskin élne,
születne verse vajh ez ezredévre?

“Új Anyegin” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!

    Tatjána levelét valamikor én is kívülről fújtam, oroszul…
    Örülök, hogy olvastad a versem.

    Barátsággal, Imre

  2. Kedves Imre!

    Puskin az egyik kedvenc költőm, az Anyeginből Tatjána levelét és a zárójelenetet szavaltam is annak idején. Tetszik a rá való hivatkozás!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!