Kincsem, virágom

Kincsem, virágom,
nyílik az ágon
nap üde csókja,
szellő szava.

Kincsem, virágom,
búzakalásszal
hajlik a hajnal
szép aranya.

Hogyha a fák majd
őszbe borulnak,
vöröslő csókok
a lombokon

játszanak szépen
régi meséket,
őszülő tincsem
homlokodon.

Kincsem, virágom,
jégvirág nyílik,
szétterül szirma
ezüst csoda.

Egyszer majd elvisz,
elrepít messze
jéghideg szárnya
valahova.

Kincsem, virágom,
ezen világon,
és azontúl is
tiéd leszek.

Kincsem az álmom,
és amíg látom,
csillagszemedbe
beleveszek.

“Kincsem, virágom” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Szép versedhez gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!