Ragyogj fel még egyszer
októberi nap!
Sírnak a levelek,
tenyérnyi csöppek
hullnak a fákról.
Hiszen meg kell halni,
de az elítéltnek is jár
az utolsó vacsora.
Lásd, fáznak a vén szülék,
gyámoltalanok ők már,
mint a tojásból kikelő csirkefiókák,
reszketnek a hidegben,
összekoccannak a szúette csontok.
Olajozd őket tüzes óboraiddal,
mert az újban épp csak éled a láng,
még nem melegít.
Október, a Mérleg nyelve legyél,
billenj vissza kicsit, a nyár fele,
hiszen oly hosszú lesz a telünk!
“Ragyogj fel…” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyszerű sorok, kedves Kata, halk, búcsúzó, de biztató is.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kitűnő sorok kedves Katika, a szépsége és az árnyalt oldala is benne van a versben októbernek. Én szeretem ezt a hónapot, de ez személyes. Szeretettel gratulálok: Éva
Szeretettel olvastam verssoraid.
Rita💐