Májuséj

Tavaszlik és a lét ölel,
amott a májuséj közel
teríti édes illatát,
körötte lám, az orgonák
susogva bújnak össze mind,
a Hold kerekdeden tekint,
ezüstbe fonva éj ködét
teríti lágyan egyre szét.

Az éj, az álmok otthona
merengve bújik és tova
lebeg megannyi homlokon,
akárha volna jó rokon,
ki féltve őrzi véreit,
amint meleg szelet terít
a háztetőkre csendesen,
s a hajnalára elpihen.

“Májuséj” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kankalin!

    Örülök, hogy itt is rám találtál.

    Barátsággal, Imre

  2. Szép, lírai finomságú versedhez szeretettel gratulálok.

    Zsuzsa

Szólj hozzá!