MARADVÁNY FALAK

MARADVÁNY FALAK
A rettenet 854. napja

Sikoltó rettenet borul rá a tájra,
Nyögnek alatta a maradvány falak,
Kóborló ebek keresik a gazdát,
Mindenki menekül, csak a halál marad

Az értelmes, szerető, józan gondoskodás
Immár régóta nem követett norma,
Megtapsoljuk az uszító “szentet”,
És egymást lőjük hűvös halomra.

Házak néznek vakon a semmibe,
A háború elvette ablakaik fényét,
A nyöszörgő üszkös gerenda is,
Értelmetlennek tartja megmaradt létét.

A “Hamisak” behunyják szemük,
Ne is lássák, ha jön a világ vége,
Az ember, a legembertelenebb faj,
Oktalan pusztító háború lett léte.

Budatétény, 2024. június 26.

“MARADVÁNY FALAK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Jaj, drága Miklós – sajnos – nagyon igazat írtál. Szörnyű ez a háborús világ, ez az oktalan ( némelyek ugyan egyáltalán nem ok nélkül, hanem a haszonszerzés, hatalomvágy, azaz a meggazdagodás céljából szítják) öldöklés, rombolás…Valóban az ember a legembertelenebb faj. Ember-embernek farkasa világ – egyrészt megérett a pusztulásra, de miért kell az ártatlanoknak is “Hamisakkal” vesznie? Megrázó téma, ami kérdésre, és megoldásra vár!
    Szívből gratulálok. Rózsa

Szólj hozzá!