Halála ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
A másodpercek percek nem zajongtak
lelkem némán kiabált eressze szám
Vissza a múltba hadd higgyem álmodom
Ölelésre simogatásra vágyom
Az időt, ha akarja, mind áthordom
csak érezzem Ő lélegzik az ágyon
Lássam hogy újra nyílik szempillája
a szobát betölti anyai bája
tekintete féltőn felém indul
az arca angyali széppé simul
a testétől úgy válik el a lélek
hogy álmai még zizegnek zenélnek
(Édesanyámnak)