Az álmok egyre csak fakulnak,
sötétre vált a képzelet,
hiába, messze még a holnap,
nem élem át, az is lehet,
hogy itt a vége már a dalnak,
nem ég tovább a régi tűz,
az angyalok fölém hajolnak
amint velem bolondot űz
a sors, utána rám rivall majd,
de hát miért olyan kemény,
hiszen belőlem akkor is hajt
egy ágnyi éledő remény.
