Akarsz-e igazán engem, mondd,
ha csöndben állok szíved előtt?
Ha szavaim között bujkál a vágy,
s tekintetem egy percre se nőtt?
Érzed-e bennem azt a fényt,
mely éjjeleken is átkarol,
s mely akkor is vigyáz reád,
ha minden út sötétbe foly?
Ha hozzád érek: rezzen-e még
a lélek halk, titkos húrja?
Vagy csak szelíd árnyék vagyok,
ki a holnap tovatűnő múltja?
Akarsz-e igazán engem, mondd
úgy, ahogy a hajnal az eget,
ahogy a szél a vándor útját,
ahogy a szív a másik szívet?
Ha igen, hát szólj… vagy hallgass,
de lépj felém ma még;
mert néha egy fél lépésnyi csendben
születik meg a teljes egész.