Lélegzik az Univerzum, benne múlt és jelen,
Eljövendő sors a válasz, nem a történelem.
Bűnhődnek a világrészek, határtalan merénylet,
Ember-Állat ambivalens, kötelékük erény lett.
Görbe tükrét mutatja végzet felé a múlt,
De a bűnös hibáiból hasztalan nem tanult.
Tengernyi sok tudományos, bizonyított tény,
Egyszerre tör-zúz, teremt-alkot minden emberi lény.
Elbújni a világ mögé avagy első sorból nézni,
Divat lett a nemtörődöm értékeket élni.
Szemrehányás nélkül
Szívünk gyarló könnyeket fakaszt,
Kevés lesz lelkiismeretünkre
A vízhatlan ragtapasz.
Reménytelen kusza jövő, vilagbéke? veszedelem?
Kudarcot vallott a mérgezett, pesszimista új jelen.