Zápor után

Hodos Éva: Zápor után

A zord felleghad immár elvonult,
fodros felhőnyájat nevel az ég,
esőcsepp terhétől a fűszál konyult,
’s fényes szivárványhíd borul fölém.

A réti virág táncolva nevetgél,
hozsannát susognak a levelek,
gyöngylánc nőtt a patak felszínén,
és a békahad új nótát brekeg…

trillázó dallam csendül felettem,
szívet érintőn, simogatóan,
madárseregtől jő a köszönet,
mit fülem szirén-bűvölten hallgat…

e- léleksebre hulló gyógytapasz,
e- hang gondot űz, és nyugtot igéz…
hogy, ne csupán nézzem, de tudjam:
„a mindenség ringat anyai ölén…”