Lehullott szememről már a fátyol,
a rózsaszín köd szanaszét szakad,
nem hiszek a meséidben mától,
közben szívem, eszem a helyén marad.
Elporladt egykori finom csipke,
megkopott mindenféle hajdani dísz,
felébredt álmából aki elhitte,
hogy többé nem leszel undok és mísz.
Pedig lehetne szép is az a dátum,
amelytől számítva az idő ketyeg,
élvezhettük volna összes csodáját.
Talán mi vagyunk egymásnak a fátum,
hátunk mögött a sors rólunk fecseg,
eloszlattam végleg a homályát.
2026.05.11.