Szélviharban
Borús gondolatok kergették egymást,
Szélviharban cikáztak a szavak,
Mintha por csípné könnybe lábadt szemem,
Szívem vadul kelepelt zordon felhők alatt.
Mint hópelyhek tánca a a hideg téli szélben,
Úgy ébred szívem halk, tiszta reményben.
S a dermedt ágak közt, hol bús árny neszezett,
Egy halvány fénysugár csendesen megremegett.
Majd arcon csókol a Nap vigasztalóan…
Szerelem s harag fénye villám két szememben,
Perzselő vágy és jéghideg csend lelkemben,
Vadul örvénylő érzések tépnek szét belül,
Míg a hajnal rámborulva csenddé szelídül.