A nyitott ablakon beosont,
a nyirkos, friss hajnali levegő.
Jólesően beleborzongtam.
Mélyen magamba szívtam,
a frissen festett falak, húzós,
fanyarkás illatát.
Ám hiába a friss festékillat,
a falakból, árad rám a múlt.
Néha elég egy ismerős illat,
s az a fránya régmúlt,
valahogyan visszaköszön.
Amikor gondolataimmal,
magamban vagyok, úgy tűnik,
mintha a múló idő,
lomhán, végtelen lassúsággal,
zsémbesen vánszorogna.
Talányos, rejtélyes múlt.
Aki benne marad a pillanatban,
nem képes felejteni soha.