Szénakazal hegyomlása,
öleli az árnyékába,
kannák sorát, sopa báját,
pajtának nyitott ajtaját.
Régi idők kedves bája,
tej szűrődik a kannába,
fejőasszony dolgos keze,
tehén tőgyét mind megfejte.
Macska száját nyalogatja,
sündörög éhét mutatva,
pislogva lesi az asszonyt,
belőle neki is adjon.
Mosolyra húzódik a száj,
gyere cica, tele a tál,
frissen habos, ahogy illik,
tudom neked ez így ízlik.
