Szerelmes nóta szól valahol.
Régi csókok íze a számban
nem tudom agyam meddig,
meddig őrzi meg az álmokat.
Szeretem a tavasz friss üde színeit,
ahogy nyílnak az első virágok.
A puha tavaszillatú reggeleket,
mikor szerelemillatot hordoz a szél.
Ahogy a tél megadja magát
a tavasz első hírnökeinek,
amikor az eget sötétre festik
a hazatérő égi vándoraink.
Szeretem a búzaérlelő a nyarakat,
hogyha nincs nagyon meleg.
Vízparton hancúrozó gyerekeket,
a finom érett gyümölcsöket.
Az ősz színei megrészegítenek.
A ragyogó naplementék,
s a pompás napfelkelték,
az ősz sajátos színharmóniája.
Ahogyan téli reggelen,
a cica nyomot hagy a friss hóban.
A pihe-puha hópihék,
násztáncát egy holdfényes éjjelen.
Szeretem, mert szeretem.
Nélkülük mit sem az élet.