Ne add fel!

Ne add fel!

Lázködben égő arcod,
Legyintik ezüst illatú szelek!
Rügyekben rejtőző tavasz ígéret,
Újra látni akarja szemed!
Minden oxigéncseppért küzdesz,
Véred beszippantja, sötét veres.
Kevés mi melled domborítja,
Ettől oly nehéz a lehelet?

Harcos vagy, óránként indulsz csatába.
Semmit nem adsz könnyen!
Szükséged van, tüdőre, szívre, májra,
Jó szóra, szent kézre, szerető családra.
Küzdj hát ember módjára!
Hosszú utad elején korai a pihenés.
Folytatódjon tovább a menetelés…

Íz nélküli anyag a szádban,
Rég mit szerettél, most kavicsként forog.
Emléked elárul néha egy ízt,
Milyen volt a hagyma, milyen a vörösborod.
Most nem csak az anyag kell!
A gonosz lelkedért vív csatát.
Ne féld! De tudd!
Túlélsz még egy éjszakát!

Csendes estén nem várod,
De el jő, a láz ideje!
Nappal, ki oly bátran harcolt.
A sötét szobában fogy el az ereje?
Nagy szauna mester vagy,
Azt elismerem.
Öt perc váltásokkal, hol forró,
Majd jéghideg kezem.

Erőm van bőven, nem kevés.
Fürdőajtóig kitart a menetelés.
Három hosszú lépés, mosolygok magamban,
Ez most, nem olyan…
Borral álmodni egészséget jelent,
Már ebben hiszek, komolyan!

W. Kovács Ferenc