Már aranyat álmodik a szabolcsi róna
A nehéz kalászok a föld felé hajolnak,
Meghasadt a hajnal, s a tikkadt határban
Kaszák pengése ad hálát a mának.
Szent az aratás, s szent a dolgos ember,
Ki izzadságával öntözi e rögöt,
Tudja, hogy az Isten áldása van jelen
Minden egyes sárguló búzaszál mögött.
A dolgos kéz ereje zúg a tiszta szélben:
A búza az élet, a megmaradás hite!
S mikor a magból tiszta liszt fakad majd,
A szeretet melege költözik be ide.
Asztalra kerül a friss, ropogós kenyér,
Mit fehér kendővel, imádkozva áldunk,
Benne van a múltunk, anyáinknak könnye,
S minden reménységünk, miért újra kiáltunk.
Nem szomorú a dal, hisz aranylik a határ,
Életet terem a szatmári, hű rög,
Amíg búza terem s új kenyeret szelünk,
A magyar lélekben a fény örökké él s dübörög.
Hálával a szívemben
Szívből jövő hálával köszönöm a Holnap Magazin szerkesztőségének, hogy „Az élet aranya” című versemet a nyertes alkotások közé választotta.
Ez a vers számomra több egyszerű költeménynél. Benne van a szabolcsi-szatmári föld szeretete, az aratás csendes ünnepe, a dolgos ember verejtéke, őseink öröksége és az a hit, hogy amíg a föld kenyeret terem, addig van remény, van élet, és van miért hálát adni.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy soraim helyet kaphatnak a nyertesek között. Különösen azért, mert minden verssel egy apró darabot adok abból, amit a szívemben őrzök: a szülőföld szeretetéből, az emberbe vetett hitből és az élet iránti hálából.
Köszönöm a lehetőséget, a bizalmat és ezt a megtisztelő elismerést.
Legyen ez a könyv is egy olyan hely, ahol a szavak tovább élnek, és talán egy-egy sor megérinti majd valaki lelkét.
Hálás szívvel köszönöm, hogy „Az élet aranya” másokhoz is eljuthat.
Tordai Mihályné Kata