Vitrinben tükröződünk rezdületlen –
pózolunk, s a dioráma
üvege kévébe gyűjti a fényeket,
s a szemünkbe vágja.
Nosztalgiázik múltunk a mostban,
a jelen a jövőt pásztázza.
Interaktív bemutatóra
gyűlik a közönség árja.
Mesterkélt mozdulat
rakja a csontokat helyére,
s lelkünknek bábja
váratlan jövőnket zárja.
Nagyon tetszett a versed. Megfogtak az érdekes képek, amiket használtál. Hálás vagyok, hogy olvashattam.