Nyár búcsúzva vörösre festi a fák lombját,
a napfény palettáján a színek járják a táncát,
a gyümölcsök íze ernyed az élet zamatán,
a szél melengeti a nyár fáradt álmát.
Bársonyos reggelek simogatják az arcomat,
az ég kékje még túlnő néha a napokon,
míg a levelek zizegve búcsúzkodnak,
színes ruhában táncot járnak az ágakon.
A fák bölcsen, mint öreg barátok,
törékeny szavakkal mesélnek a nyárról,
napkorong már szürke helyén álom
és valóság határvonalán köszönnek el egymástól.
Boldogság és búcsú fakuló árnyalatban,
a világ pompázik egy halvány sóhajban,
fák eleresztik az elfáradt leveleket,
a természet konfettijét a szél hordja el.
Lépésről lépésre az idő nyárból őszbe halad,
mikor a vörös ég egy új ígéretet szaval,
hogy a tavasz fénye majd újra felvirrad,
s vele a természet majd újra életerőre kap.