VISSZA A GYERMEKKORBA

Visszaindulok az időben ma reggel,
lépteim nyomát az idő már rég befedte.
Mégis tudom az utat, mely odavezet,
hol betakart még a gondoskodó szeretet.

Ott várnak rám a múltam csodás emlékei,
a hétköznapok és az ünnepek képei.
Anyám szép hangja szólított a nevemen,
s cirógatott mosolya az álmos reggelen.

Elindulok hát, könnyű léptű vándorként,
átlépve minden évet, mint egy régi mesét.
A gyermekszobám küszöbén most megállok,
emlékezve mindarra, ami csodás volt.

Játékaim között a por finoman száll,
pár halvány emlék most hirtelen összeáll.
A félénk kislány, aki voltam, rám kacag,
nem múlt el az idő, megmaradt a pillanat.

Megérintem a múltat, s ő is megérint engem,
a szívem fájón dobban egy szívverésben,
s bár tudom, mindez csak a vágyaimban terem,
visszatérek oda, hol újra gyermek leszek.

Szólj hozzá!