Annyi dolgom vala máma,
Hogy rámenne a fél világra,
De a sok dolog hirtelen elmúlt,
A kedvem meg a kanapéra simult.
„Majd holnap fojtatom!” – szóltam nagyot,
S a porrongy a sarokban megfagyott.
Minek is siessek, hisz a jövő hosszú,
A túl korai munka csak tiszta bosszú.
A holnap egy csodás, rejtélyes sziget,
A lusta embernek küld meleg inget.
Ott minden elintéződik magától,
Vagy legalábbis messze van a mástól.
A mosogatnivaló hegyekben áll,
A porszívó is egy sarokban dukál,
De én csak legyintek egyet merészen:
A holnap pont jó lesz, úgy ám ésszel!
Így telik el minden áldott napom,
A teendőket csak halasztgatom.
Mert a legjobb dolog a holnapban, kérlek:
Hogy holnap is pont ugyanúgy ráérek!