Érzem, hogy megbecsültségem fogyóban,
ki tudja miért, tán mert hajam deres,
figyelem nekem alig jut, fázósan,
de szerető szívem viszonzást keres.
Szemem a sok sírástól pirosló,
a sors sokszor láthatóan ledér,
nem tudhatom, melyik az utolsó
felém lehulló őszi falevél.
Úgy látszik, az utam már beérett,
szomorúan látom, lesem tétován,
meghitt kapcsolat mennyire megfakult.
Az ember míg tudott, mindent elvégzett,
mégsem marad semmi majd nyomdokán,
a jó, mit másoknak adott, elgurult.
2026.09.28.