Hodos Éva: Időkerék
Holnap útnak indulok,
új világot kutatok,
ismeretlen tájakat,
ahol mindig süt a nap…
Holnap… talán elmegyek,
új szerelmet keresek,
ki szívem lángra lobbantja,
kinek óvón fon karja…
Holnapután megjövök,
kályhám mellé leülök,
elmesélem mit láttam,
mi szép e-zord világban.
Holnapután megjövök,
kályhám mellé leülök,
csöndes imát mormolok
s várom az új holnapot.
Így forog az időkerék,
egyszer bizton’
végéhez ér,
de addig elmondhatom,
szép volt minden tegnapom!