Az idő

Az idő

Az idő egy kegyetlen, kétszínű gyilkos,
Elvesz tőlünk mindent mi számít és fontos.
Elveszi a mosolyodat, rokonokat,
A pillanatot és a gyerekkoromat.

Emiatt is készítjük a fényképeket,
Mert a fénykép megőrzi az élményeket.
Megőrzi a mosolyokat, rokonokat,
A pillanatot és a gyerekkoromat.

Képeim tele halott pillanatokkal,
Elmúlt, elfeledett könnyekkel, arcokkal.
Banális tárgyakat őrzök, emlékőrök….
Egy parfüm pár cseppje és egy ember örök.

Egy póló, mi őrzi illatát, alakját,
Egy kavics őrzi egy séta pillanatát.
Az idő teljesen közömbös én velem,
Nem érdekli, hogy mindentől megfoszt engem.

Most mondd el neki mondandód, most öleld meg,
Ne feledd az élet filmje gyorsan pereg.
Az ember szépen, lassan elkopik, még él,
Születése pillanatától csak remél.