Téli éjszakán

Téli éjszakán

Téli éjszakán,
megmosolyogtam a Holdat,
egy csillogó üveggömb volt,
amit szerettem volna
elérni,
s ahogy feléje nyújtóztam,
ujjaimból szökkenő
ágak bomlottak,
a fénybe rohantak,
vagy csak egymásra feszülő
karjaim akartak megtérni.

Földpára gomolygott át
az ereimen,
s háncs futotta be a testem,
de már a gyertyafénybe vonva
sem hamvadok;
s látom csillogó
gyantacseppben,
hogyan táncolnak körbe,
apró angyalok.

“Téli éjszakán” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "Ember álmában óriás fa…" és az ember, aki fává álmodta önmagát, mígnem Minden lett. Szép.

Szólj hozzá!