Álarc
A forgatagban díszes társaság,
szájhős, hímzett balettcipő,
nincs próba, minden ösztönös.
Úri passzió ki álarcban vigad,
hazugság viaszát hordja arcán,
ki tornyot emel élvezeteknek,
dőre álmokból épít rá kupolát.
Ez itt nem a velencei karnevál.
Drága Kitti!
Rövid versemben ezeket érintettem. Köszönöm, hogy voltál.
Szeretettel (l)ölellek
Ica
Drága Ica!
Mély tartalma van ennek a rövid versednek. Pont azokról írsz, akiknek gyakorlatilag nincs arca. Arctalanok, elsősorban, mert a külsőség bajnokaként álarcot húz, mást mutat magából, mint ami igazán. Kettősélet jelképe is lehetne, vagy éppen kaméleon. 🙂 A tivornya és az élvezetek hajszolása, a külsőségek dominanciája elhatalmasodott már a társadalomban. Rengeteg álarccal találkozom naponta én is. 🙂
Remek a vers.
Nagyon szépen köszönöm kedves Horla!
Üdvözöllek (f)szeretettel:
Ica
Kedves Ica!
Nagyon kifejező: "ki álarcban vigad,
hazugság viaszát hordja arcán,
ki tornyot emel élvezeteknek,
dőre álmokból épít rá kupolát."
Nagyon tetszik!
Gratulálok! (f)