Gyertyaláng
A sírokon, s annyira fáj az elmúlás.
Hiába él bennem a sok szép élmény.
Amerre nézek, még minden színpompás,
De jácint helyett krizantém a kertszélén.
Másképp szól a zene, Vivaldi őszről
Zenél, s a temetőben gyertyák égnek,
Emlékek sok barátról, ismerősről.
Akik együtt várnak, rólam beszélnek.
Krizantém illata gyertya füstjével
Keveredik, s könnytől ázik a kereszt.
S lelkek fájnak a temető csendjében.
A fájdalom s a csend gyökeret ereszt.
Írta: Maria HS
rozsa koncz
Köszönöm a látogatást, örültem Neked: Maria
Szia Marika!
Szép, szomorú versedhez szívből gratulálok Rózsa(f)
deva
Köszönöm, hogy itt jártál s olvastál, örültem Neked..(f)
Kitti
tudod az őszt nem nagyon szeretem, mert csak ámít a színeivel, de mostanában annyi barátom hagyott itt, hogy így november elején a lelkem tényleg fáj…
Köszönöm a látogatást, örülök, hogy itt jártál.
Kedves Maria! Szép versed átéléssel olvastam. Éva(l)(f)
Szép szomorú versed nagyon szép Marika!
(f)
Magdolna43
Köszönöm szépen, örülök, hogy itt jártál:Maria
ritatothne
Örülök, hogy itt jártál köszönöm: Maria
Kedves Maria!
Fájdalmasan szomorú versedhez szeretettel gratulálok.
Magdi
"S lelkek fájnak a temető csendjében.
A fájdalom s a csend gyökeret ereszt."
Nagyon szép gondolatok, visszaadják az alkalom hangulatát.
Szeretettel: Rita(f)