Dobjátok le a maszkokat!

Dobjátok le a maszkokat!
Vágjátok le magatokról,
ha hozzátok növekedett!

Hol vagytok,
maradt még valami
belőletek,
ha
a sok-sok álcát
eltüntetitek?

Gondolkodtok-e
néha
azon,
mit jelent
embernek lenni?

Nem nő és nem férfi,
ember,
nem ember fölötti,
ember.

Magadban keresd,
ha úgy érzed
elveszítetted.

“Dobjátok le a maszkokat!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Ez egy évekkel ezelőtti versem, akkor csak szabadverseket írtam, mostanában csak tankákat. Nem emlékszem már, ez év februárjában milyen aktualitás inspirált, hogy feltegyem.
    De nagyon örülök, hogy olvastad, és nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat.

    Szeretettel
    Márta

Szólj hozzá!