Hajnal (hajnal)

Hajnal

Követi az éjt a hajnal.
Szépen, lassan, semmi zajjal.
Átkarolja az égboltot,
így hoz el egy újabb napot.

Búcsúztatja az éjszakát,
köszönti a napsugarát.
friss harmatban mosakodik,
lágy szellővel törölközik.

Pici fény az ablakomon
beszűrődik hűs hajnalon.
Szobán falán lebeg, táncol,
könnyen, lazán, mint egy fátyol.

Az öreg Nap szorgoskodik,
lábujjhegyre ágaskodik.
Sugarait följebb tolja,
máris pirkad az égalja.

Sok kismadár dalra fakad,
halovány fény egyre dagad.
Hajnal hasad, itt a reggel!
Csodát lát az, ki korán kel.

“Hajnal (hajnal)” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves vagy , hogy olvastad a versemet. Igen én is szeretem a hajnalt amikor csodás színekben tündököl!
    Marcsi mama

Szólj hozzá!