Őszi nap

Őszi nap

Falevelet könnyező ág,
fakéregre a szú rést rág.
Ráncos földtenyéren a múlt,
ég kéklő színe megfakult.

Ősz az arcát maszk mögé rejti,
csupasz kezét ölébe ejti.
Ködnadrágban erdő táncol,
fénycsóvát a testéhez láncol.

Nyirkos sóhaj követ csomagol,
szeptember dala szépen szól.
Idő nyugalom-szobrot farag,
gyantapecsét a talpán hallgatag.

Őszi nap perc rongyát hajtogatja,
fáradt est fejét álomba ringatja.
Magaslaton cikázó csillaghad,
sötétség bimbója kifakad.

Budapest, 2019. szeptember 16.

“Őszi nap” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen Kedves Marika, hogy olvastál!
    Üdvözlettel: Tibor

  2. Kedves Éva!

    Köszönöm az olvasásodat, megtisztelő számomra.
    Üdv: Tibor

  3. Kedves Tibor! Szép őszi versedhez szívvel gratulálok. Éva:)

  4. Köszönöm szépen Marcsi mama! Van egy másik versem is a Verselő versek között Hajnal címmel. Megtisztelnél, ha elolvasnád! Kös¼önöm szépen!
    Üdv: Tibor

  5. Kedves Betty!

    Köszönöm szépen az olvasást, és a gratulációt!

    Tibor 🙂

Szólj hozzá!